Hallottatok-e arról az óvónőről,  aki segített az egyik gyereknek felhúzni a csizmáját?
A gyerek nagyon kínlódott, hát odament az óvónő neki segíteni.  Bizony nagyon megizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát, ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondta:
– Óvónéni, fordítva van a lábamon a csizma.
Az óvónő látta ám,  hogy a gyereknek igaza van,  hát gyorsan lehúzta róla és ismét nagy kínlódások közepette, most már helyesen felcibálta a kis srác lábára, de így is nagyon nehezen sikerült. Ekkor a kisfiú megint megszólalt:
– Ez ám nem az én csizmám…
Az óvónő egyre idegesebb lett,  őrült tempóban lerántja a gyerek lábáról a csizmát, közben az folytatta a mondatot:
– … hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel rám adta az anyukám.
Az óvónő már lilát látott,  de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú lábára a lábbelit, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet. Minden rendben levőnek nézett ki, amikor az óvónő megkérdezte:
– Pistike, hová tetted a kesztyűdet?
– Azt beletettem a csizmám orrába…